Azok a 90’-es évek

"Csak egyetlen biztos útja van annak, hogy ne kövessünk el hibát:

ne csináljunk semmit, vagy legalábbis tartózkodjunk attól, hogy valami újat csináljunk.

Ez azonban önmagában is a lehető legnagyobb hiba lenne.”

(Szent-Györgyi Albert)

A Tóth Árpád Gimnázium 1990-2000 közötti ciklusának iskolavezetői feladata egybeesett a magyarországi politikai-társadalmi változások utóhatásaival, amelyek városunkban nagy nehézségeket okoztak több iskolában, illetve iskolatípusban. Az egyházi ingatlanokat használó önkormányzati intézmények bizonytalan helyzete, a szakképző iskolák válsága súlyos teherként nehezedett. A fenti kérdéskörben bizonytalan, s halogató taktikát folytató – összetételében többször megváltozó - fenntartói irányítás mellett kellett iskolát átmenteni, és újat teremteni: olyat amely (az akkoriban divatos szóhasználat szerint) 2000-kompatibilis, az ezredforduló igényeinek is megfelel.

Két alapvetően fontos cél határozta meg az intézményvezetés stratégiáját:

megtalálni annak módját, hogy az egyházi ingatlan visszaadással iskolánk és az egyház is NYERTES-NYERTES helyzettel kerüljön ki,

és mindezek mellett megtartani azokat az eredményeket, amelyek miatt a TÁG a város népszerű, az ország élmezőnyébe tartozó iskolája.

A fenti két fő szempont mellett több részfeladat is megoldásra várt:

• a vibráló fenntartói szándékból kiharcolni az egyre szűkülő beruházás lehetséges eredményét – tanévnyitót 1996 szeptemberében az új épületben, méltó körülmények között
• az élettelen épületet mozgásba hozni, megkeresni az új funkcióhoz alkalmas személyzetet, megtalálni a szertári állomány, a tablók, a könyvek, az áthozott tárgyi értékek, a tanárok és a munkaközösségek helyét
• megkisérelni megtartani a számunkra értékes technikai dolgozókat
• az új épület látványához csak kissé is közelíteni az iskola eszközkészletét és felszereléseit a fenntartó anyagi támogatása nélkül
• leszabályozni egy-másfél éves tapasztalat alapján az iskola egész szervezeti rendjét
• a folyamatos tanítás mellett a kettős feladatot is ellátni tudó épületbe bérlőket keresni, előteremetni a kötelező 18-25 millió forintos éves bevételt
• a pedagógiai folyamat töretlenségét biztosítva Pedagógiai Programot, Helyi Tantervet készíteni
• a változó igényekhez igazítva átdolgozni az iskola képzési rendjét (erre az időszakra esik a reál-közgazdasági és a reál-informatika csoportjaink beindulása, az általános tantervű idegen-nyelvi osztályban a haladó német–haladó angol nyelv megjelenése, az orosz nyelv átmentésére való törekvés)
• elfogadtatni más iskolákkal is, hogy szüksége van a városnak a TÁG új épületére, mely sokféle módon használható a város minden diákja számára
• bebizonyítani mindenkinek, hogy a város 735 millió forintos befektetéssel jogosan jutott egy korszerű iskolához.

Az akkori időszak a társadalmi, gazdasági átalakulás a felnőtt társadalom jelentős hányada számára is igen komoly megpróbáltatásokat hozott magával (szociális feszültségek, munkanélküliség, családok válsága és felbomlása, stb.). Ezek hatása elől iskolánk sem menekülhetett.

Át kellett értékelnünk az osztályfőnöki szerepet, a tanár-diák kapcsolatot, az ifjúságvédelem helyét, az oktatás-nevelés korábban alkalmazott arányát. A társadalmi igény ugyanakkor mindinkább fokozódott az általános műveltséget adó középiskolák, a gimnáziumok iránt. Az iskolánkat kereső tehetséges tanulók száma a felvehetők többszörösére növekedett.

Az iskola történései ugyanakkor nem voltak függetleníthetők a fenntartó takarékosságra ösztönző, szigorú intézkedéseitől sem. A színvonalas oktató munkát végző tantestületben az igazgatónak nem volt lehetősége anyagi elismeréssel dotálni a legkiemelkedőbbeket, a minimálbér környékén megfizetett technikai dolgozókat, annak az iskolának az alkalmazottait, akik a város értelmiségi utánpótlásának jelentős hányadát adják a bizonyítható felvételi eredmények és statisztikák alapján is.

Ez olyan belső feszültséget eredményezett, amely magában hordozta a színvonalas és átlagos munkavégzés összemosódásának veszélyét, az iskola dolgai iránt közömbös – és a második műszakra koncentráló – háttér tantestülethez való menekülés lehetséges folyamatát.

Az iskolavezetés céljai között szerepelt ennek a fékezése, lassítása, illetve bizonyos mederbe tereléssel szabályozása is. Ennek lett eredménye, hogy ma már az iskola pedagógusainak közel fele oktatási vállalkozások tagja, vagy vezetője.

A szaktanácsadói hálózat összeomlása, a mindenféle központi szakmai ellenőrzés elmaradása ugyancsak speciális módszert követelt az oktató-nevelőmunka helyi értékrendjének kialakításában. Félő volt annak a veszélye, hogy a tanár munkájának mércéje “önmaga” lesz, vagy esetleg a néha mások közreműködésével is elért tanulmányi verseny eredmény, felvételi, vagy nyelvvizsga teljesítmény.

1990-2000 között mindezen hatások mellett is eleget tett a gimnázium az iskolánkat kereső szülők, és diákok igényeinek, ugyanakkor megfelelt a fenntartó elvárásainak. Tette ezt az iskola igazgatója annak ellenére, hogy semmiféle munkaköri leírás, fenntartói tanácsadás nem segítette munkáját, hogy a fenntartói irányításban többszörös személyi változás volt, dolgozott olyan körülmények között, amikor sokkal több kritika és elmarasztalás érte az intézményt (vezetőjét), mint amit megérdemelt volna.

A Tóth Árpád Gimnázium történetében az 1990–2000 közötti évtized a “második honalapítás”, a “történelmi értékátmentés”, a “nagy ugrás” időszaka volt.

A nevelőtestület munkája

Az iskolában a tanári munka megítélésének szempontjait és az elvárásokat az intézmény vezetője az alábbiakban fogalmazta meg:

• a szaktanári munka (szakmai tudás és tanítani tudás)
• a tantervi anyag teljesítése
• az adminisztrációs tevékenység pontossága
• tehetséggondozás, vizsgákra, versenyekre való felkészítés
• tanár-diák kapcsolat, az iskola tanulóközössége érdekében végzett munka
• a meglévő eszközök használatának módja, mértéke, azok szakszerű, gondos kezelése, karbantartása
• kapcsolattartás a szülőkkel
• az iskola érdekeit képviselő felelős magatartás
• szakmai (hivatali) titoktartás
• bekapcsolódás az iskola távlati fejlesztési programjába.

1995 szeptemberétől 1996 júniusáig a város három különböző épületében folyt a tanítás. A Szent Anna u. 26. alatt (a TÁG régi épülettömbjében), a Szent Anna u. 18-ban (a volt 127-es Szakmunkásképző Intézet épületében), valamint a Nagy Gaál István út 12-ben (a hajdani Tímár utcai óvoda épületében).

Ebben az időszakban a szétszórtság volt a kényszerítő erő, amely a munkafegyelem betartására ösztönözte a tantestületet. A vándor osztályok rendszere megkövetelte a pontos órakezdést és befejezést, hogy a következő – másik épületben tartandó - órára, vagy óráról mindenki pontosan megérkezzék. Az új épület adta helyzet automatikusan magával hozta a lehetséges jó munkafegyelmet. A pontos tanári adminisztrációt az egyik igazgatóhelyettes ellenőrizte és követelte meg a kollégáktól.

A régi helyünkön – a vándorosztályok miatt – az osztálynaplót haladási és osztályozó részre bontottuk, s a haladási részt a “hetes” vitte állandóan magával. Az osztályozónapló órai használata helyett mindenki “notesz”-be jegyzetelt, s havonta írta be az érdemjegyeket.

Az új épületben a napló kettéosztását megszüntettük. A szaktanárok minden órára vitték a naplót magukkal, s írták annak haladási és osztályozó részét. Problémát a csoportbontott tantárgyak jelentettek, ahol a jegyek beírását havonta, a hiányzók és tanóra beírását naponta tettük kötelezővé.

A tanórai és órán kívüli nevelőmunka elveit az iskola Pedagógiai Programja fogalmazta meg. Ennek megfelelően az emberi, társadalmi kapcsolatokra való felkészítés területei közül elsősorban az emberek közötti érintkezés, a kommunikáció elfogadott normáinak kialakítására törekedtünk, s kevésbé tartottuk fontosnak a tanulók majdani társadalmi szerepvállalásra, politikában, közéletben való részvételre való felkészítését. Az iskolában folyó nevelés jellege alapvetően tudományközpontú. Anyagát, struktúráját a tudományokból meríti, racionalitás jellemzi, hangsúlyt helyez a társadalmi folyamatok értelmezésére. Célja jól hasznosítható ismeretek nyújtása, jól képzett szakemberek ismereteinek megalapozása.

Az osztályok és évfolyamok közötti nevelési hatások összehangolására osztályfőnöki munkaközösség alakult az iskolában. Az éves munkaterv elkészítésénél figyelembe vették, hogy direkt nevelési tényezők elsősorban nem a szakórákon, hanem az osztályfőnöki órákon dominánsak. Az inkább teljesítmény orientált környezetben a tanárok “tanítottak”, nevelési feladatokat kevésbé vállaltak fel, s alkalmanként ezt – a rajtuk számon kérő szülőknek – meg is fogalmazták.

Az iskola “nevelési hatékonysága” az intézményvezető szorgalmazása ellenére sem volt olyan színvonalas, mint “szakmaisága”. Nehezen volt bevonható a pedagógusok egy része tanórán kívüli rendezvényeken való részvételbe, annak felügyeletébe. Alkalmanként a kiváló nevelési hatásokkal bíró osztálykirándulások megszervezése is a tanulókra hárult. Volt osztályfőnök, aki nem vállalta fel a kirándulásokkal együtt járó esetleges kisebb konfliktushelyzeteket.

A pedagógusok felkészültsége

Az iskola tantestületének létszáma a fenti időszakban kis mértékben változott, a betölthető álláshelyek száma az osztályok számának megfelelően monoton növekvő tendenciát mutatott. Megtorpanás, illetve visszaesés a kötelező óraszámemelés 1997. évi elrendelésénél volt (a tanári álláshelyek száma és a rendelkezésre álló óraszám eltérése miatt négy fő végkielégítéssel történő felmentését kellett végrehajtani).

Tanulócsoport, pedagógus álláshelyek és ellátott órák, túlórák táblázata 1995-1999 között

Az ellátott óraszámokat vizsgálva kitűnik, hogy a túlórák száma 115-210 közötti, s ez heti 18-20 kötelező órával számolva 6-10 álláshely-hiányt jelent. A fenntartó évek óta nem biztosította a törvény szerinti ellátható tanórák státuszfedezetét, túlmunka kiosztására kötelezte a munkáltatót, és túlmunka vállalására kényszerítette a tanárokat.

A közoktatási törvény tanulócsoportonkénti lehetséges óraszámainak és a csoportbontásra használható órakeretnek az összes tömege minden tanévben alacsonyabb volt, mint az iskolában ellátott óraszám. Költségvetési előírások miatt az intézményvezető csoportbontások megszüntetését volt köteles elrendelni, a kis létszámú bontott csoportokat összevonta. Mindezek ellenére egy átfogó vizsgálat kifogásolta a kis létszámú – mozgáskorlátozott tanulók felzárkóztató, valamint tehetséggondozó - csoportjának engedélyezését.

Az iskola tantestületében minden pedagógus rendelkezett a munkakör betöltéséhez szükséges végzettséggel. Főiskolai diplomával az ének és a rajz tanár tanított, illetve a két könyvtáros tanár dolgozott, harmadik szakjában főiskolai idegen-nyelv képzettsége volt három tanárnak, a többiek mind egyetemi szintű végzettséggel rendelkeztek.

Az iskolai SZMSZ szabályozta, hogy azonos feltételek esetén előnyben részesülhettek a volt tanítványaink, azok, akik egyetemi tanítási gyakorlatukat nálunk végezték, illetve akiknek volt középiskolai tanítási gyakorlatuk. Ezek az elvek jól beváltak az iskolától különböző okok miatt megváló tanárok álláshelyének betöltésére.

Az intézmény tanárai iskolai oktató-nevelő munkájuk mellett sokféle önfejlesztő és fejlesztő tevékenységet végeztek. Az egyetemi megbízás alapján magyar, történelem, földrajz, angol, német, latin, olasz, matematika, kémia, informatika és testnevelés tantárgyból voltak vezetőtanáraink. Rendszeresen részt vettek más tanórákon is pedagógiai gyakorlaton a KLTE hallgatói. Érettségi elnöki megbízást rendszeresen 4-6 fő kapott a tantestületből. Megyei biológia és latin szaktanácsadóként részesült órakedvezményben két fő. Tankönyv-jegyzet írásával 6-8 tanár foglalkozott. Nyelvvizsga bizottságok tagjai többen is voltak. Mindezek a tevékenységek nem lettek volna elvégezhetők a szakmai ismeret állandó megújítása nélkül.

Az 1997-ben megjelent kötelező pedagógus-továbbképzésre vonatkozó rendeletet megelőzően is vettek részt tanárok továbbképzéseken, vagy az orosz nyelvszakosok diplomaszerző tanulmányain. Az intenzívebb érdeklődés és bekapcsolódás akkor jelentkezett, amikor a különféle továbbképzések részben finanszírozhatóak lettek.

Ekkor készítette el a tantestület a Továbbképzési szabályzatát is. Ebben a különösen ajánlott továbbképzési formák minisztériumi ajánlásai mellett (a helyi tantervek készítését elősegítő, az informatikai, a mentálhigiéné témakörébe sorolható továbbképzések) a nevelőtestület megfogalmazta az iskola helyi programjához illeszkedő, javasolt továbbképzéseket:

• az iskola helyi tantervének és óratervének elkészítéséhez használható közvetlen ismeretszerzési formák és gyakorlati elemek elsajátítása
• az iskola belső számítógépes hálózatának megismerésére lehetőséget adó továbbképzések
• az Internet oktatásban való hasznosítására szervezett továbbképzések
• idegen nyelvek tanulása, nyelvvizsgára való felkészülés

A kötelező pedagógus-továbbképzésen 1997-ben 37 tanár 1.503.000.- Ft, 1998-ban 33 tanár 1.048.000.- Ft és 1999-ben 22 tanár 950.000.- Ft felhasználása mellett végzett különféle tanfolyamokat. A kötelező 120 órás részvételt 23 pedagógus teljesítette, számukra a törvény biztosította elismerést (anyagi ösztönzés), illetve a várakozási idő egy éves rövidítését az intézmény biztosította.

A továbbképzésekhez tartozó információ, hogy az iskola dolgozói között olyanok is voltak, akik nevéhez MKM által regisztrált továbbképzések is fűződtek, és az iskola így helyet adott a kötelező pedagógus-továbbképzés szervezett tanfolyamainak (idegen nyelvoktatás, alapfokú számítástechnika, multimédia-internet, tantervi adatbankok, környezetvédelmi és mentálhigiénés témákban).

Az intézmény keresettsége, létszámok

Az új épületbe történt átköltözésünk után kiadott felvételi tájékoztatóban az alábbiakat fogalmaztuk meg az iskoláról.

***

Tóth Árpád Gimnázium négyéves középiskola. Az általános iskolák nyolcadik osztályát sikeresen végzők, illetve a hatosztályos gimnázium ennek megfelelő osztályaiba járók tanulhatnak itt tovább. Csoportjainkba az általános iskolából hozott, és a felvételin szerzett eredmények alapján lehet bekerülni. A hozott pont az ötödiktől év végén, illetve a nyolcadikban félévkor kapott jegyek átlaga.

Az általános tantervű haladó nyelvi csoportokba a haladónak választott idegen nyelvből, a speciális tantervűekbe két tantárgyból van írásbeli és szóbeli vizsga. Az itt nyújtott teljesítmény mellett beszámítjuk az általános iskolából hozott pontokat, s így alakul ki a felvehetők rangsora. Pontbeszámítást kérhetnek a különféle tantárgyak országos, vagy területi tanulmányi versenyén kiválóan szereplő diákok. Azt a jelentkezési laphoz mellékelt iskolai javaslattal és a verseny helyezését bizonyító igazolással jelezhetik.

Az iskolában speciális feltételek (rámpa, kapaszkodó, lift, mosdó) biztosításával olyan mozgáskorlátozott diákok is tanulhatnak, akik tolókocsihoz kötöttek, de képességük alkalmassá teszi őket a majdani továbbtanulásra egyetemeken, főiskolákon.

Iskolánkba nemcsak a kitűnőket és jeleseket vesszük fel. Egy gyengébb teljesítményű, de valamiben igen tehetséges tanulónak is van helye. Ez lehet tantárgyhoz kapcsolódó tehetség, de sport, zene, rajz, stb. is. Színes képzési rendje mellett a humánus magatartás, a jó tanár-diák viszony, a hangulatos diákélet jellemzi a gimnáziumot. Tanulóink szeretnek az iskolába járni. A tantestület igyekszik mindenkiben felfedezni a tehetséget, mert azt valljuk: valamiben mindenki tud többet nyújtani társainál. A TÁG több mint 1000 tanulóval a megye legnagyobb gimnáziuma. Osztálylétszámaink aránylag magasak, a felsőbb évfolyamokon átlagosan 36-38, az alsókban 33-36 fő.

***

Az intézményünknek évtizedek óta nem voltak beiskolázási gondjai. A hozzánk jelentkezők száma minden évben a felvehetők 200-280 %-a volt. Ebből adódóan jó lehetőségünk volt kiválogatni az általános tantervű és a speciális csoportjainkba a legjobbakat, de számunkra sajnálatos, hogy nagyon sok jeles-kitűnő tanulót pedig nem tudtunk felvenni.

Tanulólétszám adatok

A demográfiai hullámvölgy 1995-re az általános iskolák alsó évfolyamain már átfutott, s lassan elérte a középiskolákba pályázókat, a szülők többsége a jobban konvertálható tudást és általános műveltséget adó gimnáziumokban adta továbbtaníttatni gyermekét. Megfigyelhető, hogy az iskola létszáma 1995-től folyamatosan növekedett, s 1999-re meghaladta az 1000 főt.

Ez annak is volt az eredménye, hogy minden évben elemeztük a jelentkezők megoszlását csoportonként és tagozatonként, és a társadalmi igényeknek megfelelően igazítottunk a következő tanév képzési rendjén. A kötelező orosz nyelvtanítás megszüntetésével bevezettük a teljes körű angol nyelvi képzést és a tagozatos osztályokban az évfolyamszintű differenciált nyelvoktatást.

A reál-műszaki csoport tantervének fokozatos átdolgozásával elindítottuk a reál-közgazdasági, majd 1998-tól a reál-informatika csoportokat is. Bevált formája volt a kötelező informatika oktatásnak a 9-10. évfolyamon. A tagozatokon csoportbontásban is tanítottunk tantárgyakat.

Mobilitásunk miatt megnőtt az iskola kisugárzása a vidékiek száma, de nem esett vissza a helybeliek létszáma sem.

A tanulócsoportok törvényben szabályozott átlaglétszámát (33 főt) pontosan betartani nem tudtuk, s ennek szükségét a fenntartó sem szorgalmazta. Ezért lettek osztály-létszámaink magasak, amelyek nem csökkentek jelentősen a 12. évfolyamra sem. A kismértékű változás oka, hogy tanulóink közül évente 10-15-en külföldön tanultak egy tanévet, s azután tértek vissza az alattuk járó csoportokba.

A tanulói teljesítmények értékelése

Az egyes iskolák működési feltételei és az oktatott tanulók kezdeti felkészültsége és képességei nagymértékben eltérnek egymástól. Az iskolákban folyó munka objektív megítélése még az Oktatási Minisztérium szerint is lehetetlen volt, mert járhatatlan út a tanárok és az iskolák munkáját mindig megfigyelni. A középiskoláknak a tantárgyi felkészítésen kívül sok egyéb feladata van, többek közt az egyéni képességek kibontakoztatása, erkölcsi és testi nevelés, stb. Az olyan iskola, amely a különböző versenyek és felvételi eredmények alapján kiválónak mondható, középszerű lehetett a nevelési hatékonysága terén. A nevelőmunka objektív összehasonlítására sincs módszer.

Mércének magunk szempontjából a hozzánk jelentkezők számát, az iskola tanulmányi és érettségi átlagát, a tanulmányi versenyeken elért sikereket, a továbbtanulási mutatók szerint kialakult országos sorrendet, a sikeres nyelvvizsgázók számát, a diákjaink, a szülők és volt tanítványaink visszajelzését tartottuk.

Ezek mellet elfogadtuk azt is, hogy az általános képzés színvonalát a felsőoktatási felvételek mutatószámai és néhány nagy tömegeket megmozgató verseny eredményei jelezték, az elit-képzésre az OKTV, valamint néhány egyéb verseny helyezettjeinek számából lehetett elsősorban következtetni.

Az iskola tanulói kezdő évfolyamon, 4,70–4,80 közötti tanulmányi átlaggal érkeztek az iskolánkba. Bár közöttük sok volt a jeles és kitűnő, de közepes érdemjegyek, és nagy ritkán elégségesek is szerepeltek.

Ilyen indulási paraméterekből logikusan következnie kellett a magas tanulmányi átlagoknak még akkor is, ha az általános iskolák értékelési rendje igen differenciált volt, ha a kisebb iskolából érkezők visszaesése már az első félévben is tapasztalható lett, ha a kezdeti szorgalom 11-12 évfolyamra csökkent, illetve az érdeklődésük differenciálódott.

Mivel az iskola tanulmányi átlaga a vizsgált öt év alatt jelentősen nem változott, adatsort elemezni a különböző tantárgyak évfolyamonkénti szórásából célszerű.

Belátható, hogy az iskola tanulói nagyobb részt megtartották az általános iskolában felmutatott teljesítményüket. Szisztematikus eltérések a nehezebbnek mondható tantárgyakban voltak, ezek a matematika, kémia, fizika és a magyar nyelvtan (főként annak helyesírási része). De ez is csak 0,5–0,8 jegykülönbséggel tértek el az iskolai átlagtól.

A hozzáadott pedagógiai érték ezen statisztikai mutatók alapján nem volt kimutatható, mert a közel 4,70-4,80 átlaggal felvett nyolcadikos tanulók – iskolai szinten nézve – csak 4,5-4,6 átlagot értek el a TÁG-ban négy év során. A számadatok helyett az érettségi vizsgákon és az azutáni utáni szereplés határozhatja meg a hozzáadott értékeket.

A tanulmányi átlageredmények szórása

a különböző tantárgyakból évfolyamonkénti csoportban 1995-1999 között:

A magas tantárgyi átlagok mellett fontos eredményességi mutatónak vallottuk a különféle országos versenyeken való összehasonlításainkat más iskolákkal. Itt több lehetőség adódik objektív mérceként. Minden esetben külső mérési eredményeket szerpelnek, még akkor is, ha ezek a mi belső mutatóinkkal nem egyeztek. Az objektív megítéléshez megtalálhatók a környezetünkben lévő más debreceni önkormányzati középiskolák mutatóit is.

A középiskolák sorrendje

a felsőoktatási felvételek eredményessége (felvett/létszám = F/L),

felvételi írásbelik átlaga (FÁ), OKTV, és az egyéb versenyek (E) alapján

1995-98 közötti évek átlagban:

A fenti kimutatásból objektíven következik, hogy a Debreceni Tóth Árpád Gimnázium a helyi önkormányzati gimnáziumok között a legelőkelőbb sorrendet tudhatta magáénak.

A végzett tanítványok visszajelzései

Az iskolánk profiljába elsőként a tanulók továbbtanulásának elősegítését vallotta. Ezt az iskola a Pedagógiai Programjában így fogalmazta meg:

A Tóth Árpád Gimnázium két egyenrangú alapfeladata:

Nyújtson a tanulóknak szilárd, biztos ismereteket, amelyek elsősorban a továbbtanulásukhoz szükségesek és hasznosak. A tanulók képességeit - készségeit alakítsa, fejlessze.

A végzett tanulóink közvetlen visszajelzései meggyőzőek voltak számunkra, de azok kimutatására nem volt lehetőségünk. De objektív következtetések levonására alkalmas, ha megvizsgáljuk tantárgyanként, hogy miként teljesíti az iskola az oktatási törvényben megfogalmazott első funkcióját: a továbbtanulásra való felkészítés feladatát. Ez a mutató az egyetemi felvételi vizsgákon megírt dolgozatok darabszámából, az azokra kapott pontszámok mértékéből egyértelműen adja az országos helyezést. Ugyanez a táblázat alkalmas arra, hogy kimutassuk tantárgyanként az OKTV-n elért sorrendünket is. A megítélést segítendő ugyancsak hasonlíthatjuk magunkat más debreceni középiskolákkal. Megjelöljük az előttünk állókat (ha van ilyen), illetve a mögöttünk következőt.

A táblázatban szereplő adatsor az ország 255 gimnáziumának összehasonlítása alapján rangsorol. Különösebb indoklás nem szükséges ahhoz a kijelentéshez, hogy

intézményünk végzett tanítványait eredményesen készítette fel a továbbtanulásra.

Az intézmény dologi feltételrendszerének alakulása az 1995-1999-es időszakban

Az iskola a városnak az a gimnáziuma volt, amely feltételrendszerében a legtöbbet gazdagodott 1995-99 között. Alapítása óta 40 tanévet a Szent Anna u 26. szám alatti épületben töltött el. Az önkormányzat egyetértésével és támogatásával új gimnázium építését kezdtük meg 1994 nyarán a Wesselényi lakótelepen. 1996 nyarától új helyünkön folytattuk oktató-nevelő munkánkat. Itt korszerű, az ezredforduló társadalmi követelményeinek is megfelelő iskolát működtetünk.

Fontosabb jellemzői az épületnek: 22 tanterem, 5 szaktanterem és 3 laboratórium, 10 csoportszoba, három részre osztható sportcsarnok, uszoda, sportudvar, 6OO fős konyha. Az épület lakossági igényeket is kiszolgál (uszoda, sportcsarnok, étterem, stb.).

Az egész iskolaépület - kétségtelen - ugrásszerű feltételrendszer-javulást jelentett. Sajnos a központi költségvetés 600 millió forintja és a helyi önkormányzat 735 millió forintos hozzájárulása nem volt elegendő ahhoz, hogy a berendezésen túlmenően szertári, könyv-, számítástechnikai és egyéb állományaink is megújuljanak. Különleges kontrasztja volt így a “muzeális” kísérleti eszközöknek az épülettel.

Ennek hatását előre felmérve - az igazgató kezdeményezésére - 1990-ben létrehozott alapítvány sokat segített az iskola belső színvonalemelésén. Támogatóként a Debrecen Rotary Club és külföldi társklubjai is beléptek, közel 2,5 millió forintos hozzájárulással a mozgáskorlátozottak tanulását segítő feltételek kialakításához (rámpa, mosdók, lift).

Az iskola meglévő videó hálózatához 40 db televízió vásárlását, egy teljes számítástechnika tanterem felújítását, az étterembe függöny beszerzését, konyhai berendezési tárgyakat, egy takarítógépet, és sok más egyéb szertári készletet (írásvetítők, videó lejátszók, audió magnetofonok, hang és videó kazetták, fénymásoló tartozékok és kellékek, zongora felújítás, videó kivetítő, stb.) csak az alapítvány pénzének átutalásából tudtunk megvásárolni. A négy év alatt így felhasznált összeg meghaladta a 10 millió forintot.

A vizsgált időszak alatt az intézmény minden évben költségtakarékos, hiánygazdálkodás szemlélettel jellemzett pénzügyi kondíciók mellett üzemelt. A közalkalmazottakra érvényes bértáblázat lehetséges határainak legalacsonyabb sávját kapták az iskola dolgozói, jutottak a törvény által biztosított pótlékokhoz. A költségvetési keretszámok az új iskolába történt átköltözéskor automatikusan a régi épületmérethez igazítottak maradtak.

Ilyen körülmények között megnövekedett a szerepe mindenféle pályázati forrásnak, átvett pénzeszköznek és támogatásnak. Jellemző az egész folyamatra, hogy az intézményvezető munkája megítélésének egyik szempontja is a forrásmenedzsment, az a tevékenység volt: miként tudja teljesíteni a kötelezően előírt bevételeket, kipótolni hiányzó eszközökkel, vagy csak részben is felzárkóztatni az iskolát a korszerű iskolaépülethez.

Az átvett pénzek között elsősorban a Tóth Árpád Gimnáziumért alapítvány hozzájárulását kell említeni, amely 1996-99 között több mint 10 millió forintot utalt át az iskolának.

A Tóth Árpád Gimnázium 1996 szeptemberétől nem egyszerűen csak egy középiskola oktatási, nevelési feladatokkal, hanem egy kettős funkciót ellátó művelődési, szórakoztatási és sportcentrum is volt.

Egy vezető munkájának értékét sok mozzanat meghatározhatja. Köztük a mindennapok tapasztalata,és a hétköznap véleménye, a jelen és a jövő, az objektív és a szubjektív.

Kertész Béla igazgató

(1990-2000)