Iskolaújság

A Tótágasról

A Tótágas számai ITT olvashatóak!

A TÁG-os diákok sok tekintetben különböznek azonos korú, de más középiskolákban tanuló társaiktól, mert tagadhatatlan, hogy az alma mater – még napjainkban is, amikor az iskola közösség- és szemléletformáló szerepe némileg csökkenni látszik a korábbi időszakokhoz képest – nyomot hagy az ott tanulók gondolkodásában, sőt személyiségében is. Az említett különbözőségnek nem elhanyagolható vonása az a tény, hogy a TÁG-osok számára a tótágas szó nem pusztán (egy idő után talán: nem elsősorban) egy sajátos, „reciprok” testhelyzetet jelöl, amelyben ráadásul az ezt felvevőnek alkalma nyílik a világot a „feje tetejére állítva” szemlélni (lásd: Arról, hogy mi a groteszk – ahogyan Örkény írja), hanem az iskolaújságot –hovatovább: magát az intézményi diáksajtót – is jelenti. Iskolánk diáklapja, a Tótágas egy kis kör, a „szerkesztőbizottság” lelkes munkájának az eredménye, amely változó rendszerességgel jelenik meg, egy tanévben általában négy alkalommal. A szerkesztőbizottság tagjait tekintve természetesen évről évre változik (legalábbis részben), a gimnáziumi tanulók be- és kimenetéből következően – ezt nevezte Kerecsen Józsefné nyugdíjas kollégánk találóan „gimnáziumi forgókerék”-nek. De szerencsére ebbe a „forgókerékbe” mindig bekerülnek olyan diákok is (ha nem is túlzottan nagy számban), akik érdeklődnek az igényes, írott sajtó világa iránt, és akik nem sajnálják az időt és az energiát egy-egy interjú, riport vagy körkérdés sok előkészülettel és utómunkával is járó elkészítésére, különböző témájú publicisztikai szövegek vagy éppen rajzok, grafikák megalkotására a Tótágasban való megjelenés céljából.

Sokat lehetne arról vitatkozni, hogy mi egy iskolai, gimnáziumi diáklap feladata, célja, mi adja a létjogosultságát, vagy éppen milyennek „kellene” lennie. A mi elsődleges alapelvünk a szellemi nyitottság (nagyképűség lenne azt mondani, hogy a Nyugat örököseként, de kicsit mégis igaz…), vagyis: bármilyen írásnak teret adunk, amelyben van valamilyen lelemény, problémafelvetés vagy bármiféle, a megjelentetésre okot adó sajátosság, kivéve természetesen, ha az adott írás (eredeti változatában) durva, obszcén, másokat sértő, hangnemében vagy témájában nagyon durván eltér a normától. Elsősorban természetesen az iskolai élettel kapcsolatos írásokat részesítjük előnyben, de voltaképpen bármiről lehet írni annak, aki ehhez kedvet, indíttatást érez, hogy gondolatait írott formában ossza meg másokkal. Az iskolaújság tehát a diákság véleményformálásának az egyik lehetősége (ahogyan a szerkesztőknek mondani szoktam: ahhoz még „ez a nagy gimnázium is kicsi”, hogy a lap elsődlegesen informáló szerepű legyen, ezért döntően a véleményformálásban látom a jelentőségét). Ebből következik, hogy a Tótágasban még akár a kulturált vitára, vitatkozásra is teret adunk, akár – ahogyan arra volt is példa – tanár és diák között is.

A kissé talán ideálisnak megrajzolt kép mellett – a hitelesség okán – szólni kell a terjesztés gondjairól is. Mivel a mostani középiskolás generáció világról való megismerése a korábbiakhoz képest döntően a vizualitás irányába tolódott el, ebben a korosztályban lényegesen kevesebb szerepet kap az írott szöveg és az írott sajtó, illetve a publicitásnak ez a formája. Talán ez magyarázza, hogy a korábbiakhoz képest mintha kevesebb érdeklődés övezné a Tótágast. Mindenesetre a TÁG-os diákok egy csoportjának van rá igénye, ez pedig indokolja, hogy érdemes folytatni és éltetni azt az iskolai lapot (és egyben hagyományt), amely 29 évvel ezelőttre, vagyis 1979-be nyúlik vissza. (Akkor jelent meg ugyanis a Tótágas első száma. Azóta – egy rövidebb kihagyástól eltekintve – folyamatosan működik és megjelenik.) A vizuális megismerési források eluralkodásának ellensúlyozása miatt az iskolaújság így tekinthető egyfajta „kulturális missziónak” is. Ugyanakkor egy-egy megjelenő, új szám eladásának a nehézségeiből nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket, mert gyakran van példa arra, hogy egyetlen megvásárolt példányt egymásnak továbbadva kis híján a fél osztály végigolvassa.

Végezetül még néhány mondatot a Tótágas gyakorlati megvalósulásáról. A szerkesztők és cikkírók munkájához szükséges tanári koordinációt jómagam és Gyermánné Huga Ibolya kolléganőm végezzük. (A dolog furcsasága, hogy egykor TÁG-os diákokként mi magunk is gyakran írtunk az akkori Tótágasba.) Rendszeresen, hetente tartunk szerkesztőségi üléseket, amelyeken megbeszéljük az aktuális témákat és tennivalókat, de ha szükséges, egy-egy szám megjelenése előtt többször is összeülünk. A munka ezzel azonban nem ér véget, mivel a nyomdai munkálatok után a terjesztéssel kapcsolatos feladatok is sok szervezést igényelnek. Időnként, ha indokolt, egy-egy különszámot is megjelentetünk. Ilyen volt a 2006-ban az iskolai évforduló alkalmából megjelent jubileumi különszám, és ilyenek a tanévenként májusban megjelenő ballagási különszámok is, amelyben a végző osztályok méltó módon elbúcsúzhatnak iskolájuktól, az iskola közössége pedig tőlük.

Befejezésképpen hadd idézzem „elődöm”, Biczóné Porcsin Judit tanárnő – a korábbi tanár-főszerkesztő – sorait az ötven éves jubileumi évkönyvből: „[A TÓTÁGAS] rólunk szól, nekünk szól, és minket tükröz. Legyünk hát „elfogultak” vele szemben, forduljunk felé kitüntetett figyelemmel!”

Törő Norbert,

magyar – művelődési menedzser szakos tanár